Földünk legkülönbözőbb pontjain található gyógynövények olyan hatóanyagokat tartalmaznak, melyek kémiai úton nem helyettesíthetők. Ezek az anyagok segítenek a szervezetnek a betegségek elleni harcban, a problémák leküzdésében, azonban megelőző hatásuk is számottevő.

Az emberiség története során az utóbbi, hozzávetőlegesen 50 évet kivéve, az emberek a különféle betegségek gyógyítására szinte kizárólag gyógynövényeket használtak. Majdnem minden betegséget az apró karcolásoktól a halálos kórig a gyógynövények széles körű alkalmazásával gyógyítottak.  Manapság ismét az érdeklődés középpontjába kerülnek a gyógynövény-készítmények, mivel az általános gyógyítók - mint például az antibiotikumok - fokozatosan veszítenek hatékonyságukból. Nem véletlen tehát, hogy az emberek ismét visszatérnek a gyógynövényekhez, hiszen már elődeink is ismerték a gyógynövények széles skálájának gyógyító hatásait.

A régi egyiptomiak kőtáblákon és falfestményeken örökítették meg a gyógynövényeket, sőt a fennmaradt egyiptomi leletekből azt is megtudhatjuk, hogy sok olyan gyakori növényt, mint a fokhagyma és a boróka már több, mint 4.000 esztendeje használták.

Európában először Dioscorides görög orvos írt könyvet a gyógynövényekről De Materia Medica címmel. Ez a gyógynövény lexikon az I. században íródott és mintegy 600 gyógyító "fa" leírása található benne. A Dioscorides által összegyűjtött gyógyhatások közül sok, napjainkban is ismeretes - például, hogy az édeskömény fokozza a tejtermelést.

Marcus Aurélius császár udvari orvosa, Galenus szintén kiemelkedő hatással volt a fitoterápia fejlődésére. Galeneus fektette le ugyanis a gyógynövények rendszerezésének alapjait.

Az ókori rómaiak pedig a csalánt a reuma gyógyítására használták. A reumás, fájdalmas testfelületet a növény friss csalán hajtásával ütögették, és a bőr gyulladásos reakciója segítségével gyógyították a betegséget.

A legrégibb fennmaradt európai herbárium a X. századból származik. Ebben gyógynövény gyűjteményben különféle gyógymódok leírása található, például az olyan megbetegedések gyógyítására, amelyeket "manók" okoztak. Annak ellenére, hogy ebben az időben már Európa-szerte alapítottak orvosi karokat, a gyógyászat és a gyógynövényekkel való gyógyítás többnyire az egyház kezében volt. A szerzetesek a gyógynövényeket betegségek és sérülések gyógyítására termesztették a kolostorokban. Ebben az időben valószínűleg az orvosi tisztesfű volt a legkedveltebb gyógynövény, melyet a rossz szellemek és a rossz nedvek kiűzésére használtak.

A rengeteg ismert és rendelkezésre álló gyógynövény ellenére az európaiak a XII. és a XVIII. század közötti időszakban nagyon fogékonyak voltak a különböző megbetegedéskre. A higiénia nagyon alacsony színvonalat mutatott és az emberek különböző járványokban haltak meg. Ennek az időszaknak a meghatározó személyisége Paracelsus volt, aki az ókori Szignatúra tan követői közé tartozott, szerinte a növény formája megmutatja, hogy milyen betegségre alkalmazható. Említésre méltó hasonlata pl.: a palástfű, melynek kerek leveleit a méhnyakhoz hasonlította. A szerecsendiót, valamint a közönséges diót az agyhoz hasonlította és úgy tartotta, hogy ez a növény hatékony gyógymódot jelent a lelki egyensúly megőrzésére. Az orvosi tüdőfű levelei a beteg tüdőre emlékeztettek, ezért a növényt a bronchitis és a tuberkulózis gyógyítására használták.

1785 óta a gyógynövényeket a legkülönfélébb panaszok gyógyítására használták. Dr. Withering angol orvos megállapította, hogy a szívelégtelenség következtében fellépő vizenyő gyűszűvirág-kivonattal sikeresen kezelhető. Digoxin és digitoxin szívglikozidokat sikerült belőle kivonnia, amelyek a mai napig használatosak a szívelégtelenségek kezelése során.

Az emberek évezredeken át figyelték az egyes gyökerek és virágok használatának jótékony hatását. A gyógynövények sok beteg ember életét mentették és hosszabbították meg, ezért nem meglepő, hogy napjainkban ismét visszatérünk ehhez a természetes, kemikáliáktól mentes gyógymódhoz. A legtöbb gyógynövény használata teljesen biztonságos, akadnak azonban olyan növények is, amelyeknek mellékhatása is adódhat, ezért fontos kikérni egy jó természetgyógyász, vagy gyógyszerész tanácsát!